8. jelenet - Halálos Tavasz

Hey, sweeties! Tudom, hogy sokat vártatok, nincs is kimondottan mentségem, de itt van, megérkezett az új fejezet. Ám előbb hadd engedjek meg egy kis reklámot magamnak, hiszen egy másik, a fanfiction világában ritkaságnak számító történet is hódító útjára indult, mely az Illúzió nevet viseli, a blogot pedig a névre kattintva éritek el. Hogy ki is a főszereplő, legyen meglepetés, ha bekukkantotok, talán meglepődtök, talán csak egy újabb rigojának tekintitek tőlem. Szeretném honorálni, hogy az oldal lassan eléri a 2.000 látogatót, érkezzen egy újabb jelenet! :-) Enjoy, sweeties!

Zilahy fejében nem tudni, mikor ütött szöget a gondolat, hogy a 22-ben hódítóútjára küldött Halálos Tavaszt vászonra viszi. A mű megjelenése után felrobbantotta a fél világot, botrányt keltett, megrökönyödést húzott maga után. Papírforma szerint kötelezőnek is tekinthető a mozgóképesítési szándék, a figurák életre keltése, a világ újra ámulatba ejtése. 

Erre persze még várni kell. Most, az Úr 1936. évében még csak titokban olvassák, hajadonok epekednek ilyen udvarló után, ifjak próbálják lemásolni a titkot.  

Se nem szépirodalom, de még csak magasztos témához sem nyúl. Olyan egyszerű materiálhoz nyúl, amelyet már az ókorban is megénekeltek: a szerelemhez. Hogy mitől más mégis? Buzzati példának okáért a hetvenes években, vagyis sokkal később írja majd meg a szerencsétlen milánói építész történetét, aki szerelmes lesz egy huszonéves cédába. 

Edit nem örömlány, Iván nem építész, mégis kapocs van a két történet között.

A férfi érzéseit ismerjük meg. Egy férfi szemével látunk. Egy férfi agyával gondolkodunk. Egy férfi szenvedélyével szeretünk. Egy különösen fontos mondat az egész lényét ragadja meg a könyvnek, mely valahogy úgy szól, hogy egy férfinek egyszer életében szenvednie kell egy asszony szerelméért. 

A két történet pedig összefog egy harmadikat.

Ha Harry Styles akárcsak az egyik könyvet ismerné, biztosan azonnal értette volna a szavakba elrejtett fájdalmat, a leírásokba kódolt kétségbeesést, az elbeszélésekbe szőtt keserűséget. Mert bárhogy is tagadta, szerette Erdős Blankát, és ha most ismerné a szentimentális, és nevetséges tetteket, amiket Egry Iván tett Editért, mind-mind utána csinálná. Talán ő is hagyna egy cetlit egy híd alatt egy gyufás skatulyában a dátummal és egyetlen mondattal: Blanka, ma rád gondoltam. Talán ő is hívná a lányt, és dühösen kiáltana a recepciósra, hogy Ő az, Ő az!

A világba akarta kiáltani hogy szerette a lányt, és hogy minden ellenszenve Jávor Pál felé fordult. Tisztában volt vele, hogy a szavak, amikkel a színészt illette, hazug szavak, hiszen éppen az ellenkezője igaz a bonvivánra. A stábban mindenki szerette, magasztalta, és el voltak ájulva tőle, mennyire szereti a feleségét.
Egész nap csak azt hallgatta, hogy Jávor Pál mennyire tökéletes. Aztán hazajött a nő, akit az életénél is jobban szeret, és ő is Jávorról áradozott neki. Így győzte le a féltékenység, amivel nem is sejtette, mekkora kárt tett, hiszen gyakorlatilag belelökte Blankát a férfi karjaiba.

De vajon hol járhat a lány?
A munkahelyüket már felhívta, oda nem ment, hiszen szabadnapja van. Otthonról nem mert elmenni, hátha hazajön. Tehetetlenül szívta egyik cigarettát a másik után, és arra gondolt, legszívesebben felpofozná a lányt a felelőtlenségéért. A következő pillanatban elvetette az ötletet, és látta a képet, ahogy a hazaérkező lány lábai elé veti magát, és a bocsánatáért esedezik.
Ez a környezet őt is gyarló férfivé változtatta.

*

 - Talán haza kellene indulnom - suttogta Blanka maga elé.
 - Igen, ez lenne a leghelyesebb. Nekem is mennem kellene - bólintott helyeslően Jávor. - Olvasta a Halálos Tavaszt Zilahy Lajostól?
 - Igen.
 - Jó.

Egyszerre keltek fel a padról. Pontosan tudták, mit jelent a kérdés.

7. jelenet - Édes csend

Hey, sweeties!A hétfőim újabban Paliéi. Szabadnapom van ilyenkor, szépen, nyugodtan elsétálok hozzájuk, és kibeszélem magamból ami bánt, örömet okoz, vagy éppen bosszant. Nem vagyok benne biztos, hogy nekem örülnek a legjobban, de önző módon kisajátítottam őket.
Ezért a hétfőt valami másnak is adom; azon túl, hogy Nekik viszek csokrot, nektek is hozok valamit, méghozzá egy újabb jelenetet. Így végre valami rendszer kerül a gépezetbe, és talán összeszedettebb lesz az emlékezés.
Enjoy, sweeties!

A Duna habjai békésen fodrozódtak a fekete éjszakában. Vékony aranyló csíkot csupán a közvilágítás fényei adtak a vizen, élő Van Gogh festménnyé változtatva a Fekete-tenger felé rohanó folyót. Erdős Blanka zsebében tördelte az ujjait, és azon gondolkodott, miért viselkedett vele így Harry. Már rég nem haragudott rá, ennek ellenére nem akaródzott neki hazamenni, újabb cigarettára gyújtott, és leült egy padra. Jó félóráig csendesen kémlelte a vizet, és a fiú szavain töprengett. Az nem lehet, hogy igaza legyen. Még a feltételezés is sértő, a gondolat is bűnös, hogy ilyesmivel azonosítsa a bálványát. Jávor Pál nem lehet az az ember, aki minden filmjében más nőnek udvarol a színfalak mögött. Az az ember, akit ő ismer nem lehet ilyen, mégcak hallomásból sem. 

A férfi, aki az ő képzeletében létezik, a legszerethetőbb, a leghűségesebb, aki kevesebb, mint öt év múlva menekülteket bújtat, kiáll a feleségéért, és a gyengék oldalán szólal fel. 

- Szabad leülnöm? - kérdezte egy hang a sötét éjszakában. A lány ijedten rezzent össze, és a forrása felé fordult. A gyér világítás aranyló glóriát vont köré; Ő volt.

- Tessék.

-  Miért ül egy fiatal lány éjnek évadján egy padon, ahol egyetlen társasága csak a csendesen csobogó Duna?

- Már nem vagyok egyedül - tért ki a válaszadás elől Blanka.

- Ez igaz - bólintott a férfi, és cigarettára gyújtott.

- Maga mit keres itt?

- Gyakran kijövök. Mikor senki sem lát, magam lehetek a gondolataimmal.

- Valami ilyesmit csinálok én is.

- Megengedi, hogy csatlakozzak?

- Persze, szívesen hallgatok magával - csúszott ki a lány száján.Ijedten kapta kezét a szája elé, de addigra a vallomás már ott visszhangzott kettejük között. 

- Én is szívesen hallgatok magával - csendesen üldögéltek, a másodpercekből percek, órák lettek, mire feleszméltek, a folyó hullámain Van Gogh helyét turneri napsugarak váltották fel, csodálatos pasztellszíneket festve a vízre. 

- Még szerencse, hogy szabadnapom van - szólalt meg mélán Blanka.

- Nekem is.

- Igazán? Úgy képzeltem, maga sosem pihen.

- Sosem - helyeselt Jávor. - De néha meg kell állni, nehogy elszalasszuk a világ csodáit - most először nézett a lányra, mióta a padon ültek. Furcsa kettősség gyült a szívében. A gondolat, hogy most azonnal ott kéne hagynia a lányt, egyre hangosabban vert éket a fejében. Tudta, hogy végtelen lavinát indít el, ha akár csak egy perccel tovább is a társaságában van. Neki otthon felesége van, akit rajongva szeret, aki nemsokára felkel, és reggelit csinál neki. Aki, ha hazaér, eszébe sem jut megkérdezni, hol járt egész éjszaka. Ugyanakkor nem tudta otthagyni ezt az angyali csodát. Blanka valami olyan misztikumot, és megfejtenivalót hordozott a lényében, amit neki feltétlenül ki kell találnia, ami után addig kell kutatnia, mígnem olyan örömmel fel nem tárhatja a titkokat, akárcsak a felfedezők, akik először léptek fáraók sírjaiba.

Egy jóbarátja, Zilahy írt hasonló érzelmekről a Halálos Tavasz c. könyvében. A férfi, a harmincas évei elején járó, a világát kereső ifjú első pillantásra ragaszkodni kezd a huszonéves lányhoz, akinek még a nevét se tudja, de azt igen, hogy minden apró részletét meg kívánja fejteni. Olyan hévvel kutatja a lányhoz vezető utat, hogy közben magáról is elfeledkezik, csak a cél lebeg a szeme előtt; a vágyott személy közelsége.
Ő pontosan ezt teszi most. Nem véletlenül van itt. A legnagyobb titokban ráállított Blankára egy kellékes fiút, aki hazáig követte, aztán megüzente a címét a színésznek. Jávor kocsit rendelt, és órákig várakozott a ház előtt, míg a lány alakja megjelent az ajtóban. Ijedtében elfordult, és várta, hogy Blanka gyors léptekkel az ellenkező irányba induljon. Feltünés nélkül követte a partra. Messziről csodálta még akkor is, mikor már levetette magát egy padra, az Ő padjára, aztán végül összeszedte minden bátorságát, és melléült. 

6. jelenet - Erdős Blanka esete Jávor Palival

Hey, sweeties!

El sem hiszitek, milyen csodálatos dolog történt velem: 2015. június 3.-án találkoztam a bálvánnyal, egy ország kedvencével, a világ legtökéletesebb emberével; Jávor Pállal. Igaz, köztünk volt némi föld, kő, és a felesége, de talán még sosem éreztem ennyire közel magamhoz. Nehéz volt ugyan, de segítséggel megtaláltuk a nyughelyét a Farkasréti temetőben, találkoztunk egy rajongójával, aki még életében imádhatta, és a Pasaréti téri villáját is láttuk. (Igaz, utóbbi ma fogorvosi székeknek ad otthont...) Nagyon nehéz leírni az érzést, azt hiszem nem is tudnám az ideillő szavakat használni. Ott, abban a pillanatban csak szerettem volna térdre rogyni, elmesélni neki az életem, és úgy bőgni, mint egy kisdiák, aki megkapta az első intőjét. Egy szó, mint száz, csodálatos, és örök élmény marad; ez pedig itt a következő jelenet:

Enjoy, sweeties!

 A jelenet kedves, akár egy kis morzsa bármelyik, egy kaptafára készült filmből a 30-as években. Az elveszett lányt felkarolja a bonviván, a sármőr, cigarettával kínálja, mosolyog, bókol. Még a szereplők is ugyanazok: a mozisztár; Jávor Pál, és egy névtelen fruska. 

- Mi szél hozta a stúdióba? - szólt újra a megkarcolt kópiákról ismert hang Blankához.

- Egy barátomat kísértem el. Aztán statiszta lett belőlem - láthatatlan tincset söpört el az arcából, és igyekezett nem a férfi nyakába ugrani. 

- Hát a mozi nem is érdekli? - kérdezte játékosan Jávor, aztán mélyet szívott a cigarettájából.

- Imádom, tudja, néha talán túlságosan is. Elvonja a figyelmem a dolgokról. Egy olyan világba csöppent, ahol az én csipcsup dolgaim nincsenek, csak a szereplőké. Az ő gondjaik lesznek a fontosabbak. Az ő éleük lesz a megoldandó rejtély.

- Úgy, szóval kegyed a megoldások elkötelezettje. Van talán kedvenc kibogózott ügye is?

Blanka majdnem rávágta, hogy a 'Halálos Tavasz', aminek a története ugyan már '27-ben megíródott Zilahy jóvoltából, de a filmet csak az 1939-es évben készítik hozzá, ami mellesleg Jávor egyik legemlékezetesebb alakítása lesz.

- 'Nászút féláron' - felelte határozottan a lány.

- Ez hízelgő. Miért pont ez a darab?

- El tud képzelni annál csodálatosabb, és romantikusabb dolgot, minthogy két ember egy olasz utazáson, a legfennségesebb tájak között megismeri egymást, úgy igazán, szerelmes lesz, és örök hűséget fogad? Nem, azt hiszem, ennél szebb dolog nincs a világon. Persze, vannak gyönyörű melodrámák, mondanivalóval, és örökérvényű igazságokkal bíró filmek, darabok, költemények, de a szerelem mindent legyőz, minden formában. Maga nem így gondolja? - annyira magával ragadta a téma, hogy Blanka egy pillanatra belefeledkezett, ki is ül mellette, hogy aztán a másikban megbánja a vakmerőségét.

- Igaza van, a szerelem mindent legyőz. De úgy gondolom, nem kell ehhez kétheti olasz vakáció. Elég egy pillantás, egy érintés, és az ember rögtön tudja, hogy az az asszony ül a jobbján, akivel az életét akarja leélni - a férfi igézően mélyesztette tekintetét Blankáéba. Hosszú, súlyos másodpercek telepedtek közéjük, aztán a csendet villámként hasította meg egy hang.

- Pali! Gyere kérlek, a te jeleneted jön! - egyikük se nézett a hang irányába, csak nézték egymást, a csend volt az ő külön világuk ebben a sürgésben. - Palikám, gyere már! 

- Hív a kötelesség - állt fel Jávor a székből, aztán Blanka ugyanígy tett, bár őt sehova sem hívták. - Remélem, még találkozunk, Blanka kisasszony - újra kezet nyújtott, de most ahelyett, hogy megrázta volna a lányét, gyengéd csókot lehelt rá, közben le sem véve szemét róla. - Viszontlátásra!

- Viszlát! - és eltűnt. Ahogy felbukkant, úgy is veszett bele a fegyelmezett rendetlenségbe, Blankának annyi ideje sem volt, hogy kifújja a levegőt.

Erőtlenül rogyott vissza a székébe, és igyekezett szavakat találni az elmúlt néhány perc leírására. Egyet sem talált, ami igazán, megfelelően visszatükrözhetné azt az érzést, amit most érez. Nincs olyan szó, amely hűen leírhatná, formába önthetné azt a légkört, azt a csodálatos buborékot, ami kettejüket ebben a néhány percben összekötötte.

*

- Basszus, Blanka! Hol a francban voltál? - förmedt rá Harry az éppen belépő lányra. - Nem láttalak a forgatáson sem...
- Csak sétáltam a parton, ne haragudj - mosolygott a fiúra Blanka.
- Mi történt?
- Boldog vagyok - Harry némán figyelte, ahogy leveszi a kabátját, dudorászva felakasztja, aztán a fürdőbe vonult. Nem egészen negyed óra múlva kitáncolt, immáron hálóingben. Az asztalhoz ült, és cigarettára gyújtott.
- Jól vagy?
- Találkoztam vele.
- Mégis kivel?
- Vele. Életem nagy szerelmével. A férfivel, akiért bármit odaadnék. Akiről eddig azt hittem, hogy csak buta ábránd, gyerekes képzelgés, és igazán abban sem voltam biztos, hogy valaha is létezett, hiszen a mi korunkban már rég halott. De itt! Itt még messze az '57-es év. Itt eleven, és valódi! Ó, Harry... Bár ott lehettél volna, hogy találkozz vele!
- Mondd már el, hogy ki az! - csattant fel az énekes.
- Jávor Pál. Csak néhány perc volt az egész. Pár pillanat, csendes elmúlás, a legszebb negyed óra, amit valaha is kívánhattam magamnak.
- Szóval egy férfi, aki 57 éve halott, elcsavarta a fejed.
- Halott ott, ahonnan jövünk. De itt nem is lehetne valósabb! Hát nem érted? Egész életemben azt suttogtam a sötétnek, bár vele lehetnék! Most itt vagyok, és vele lehetnék. Persze, ha nem lenne a felesége...
- Blanka, legyen eszed. Színész, valószínűleg minden girl fejét elcsavarja, aki mellé odaül egy-egy kávészünetben.
- Nem! Ő nem! - Blanka dühe perzselt a szobában, hirtelen kelt fel. Harry vele szemben nyugodtan gyújtott rá. Az ő idejükben eszébe se jutott volna dohányozni, de ebben a korban valahogy odaillő volt, hogy a beszélgetés mellett, csak úgy mellékesen rágyújt.
- Ha te mondod...
- Nézd, lehet, hogy te odahaza csak ilyen könnyűvérű emberekkel voltál körülvéve, de ez itt egy másik világ!
- Ahogy mondod, egy másik világ. Ezért ne lepődj meg, ha valami nem olyan, mint amilyennek elképzelted.
- Hát tudod mit? Cseszd el valaki más örömét! - a lány nagy lendülettel kapta fel a cipőjét, a cigarettatartóját, leakasztotta a kabátját, és nem törődve Harry kérlelésével, elviharzott a lakásból.

5. jelenet - Az első mozisztár

Hey,  sweeties!

Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy ennyire nem történik semmi, de még mindig nincs töltő, így egy újabb fejezetet pötyögök a telefonomon. - Nem, nem. Ma végre, második nekifutásra megszereztem! :-)

Be kell vallanom, mostanában szívesen írnék, újra van kedve,  nincs miért szomorkodnom, és ez kihalt az írásra is. Nem tudom, hányan vettétek észre,  de az első, novellákkal és egyéb más történetekkel foglalkozó debütáló blogom újra kinyitott, méghozzá egy igazán személyes novellával. Ha valakit érdekel,  itt megtalálja: http://lifewithellyevans.blogspot.hu

Enjoy, sweeties!  Kommentálni,  pipálni ér!

- Blanka, az Isten szerelmére, gyere már!

- Ne pattogj! Harmadik számú járókelő leszek egy filmben!  Ez a sárga ruhát illeti!

- De zöld van rajtad... - sóhajtott keservesen Harry, és elugrott a lány útjából, hogy az a szerkényhez siessen. - Nemsokára tényleg el kell indulnunk.  Taxit küldettek,  de itt itthagy!

- Mi? Kocsit küldtek értünk? 

- Ne viccelj, én énekelek,  még jó, hogy küldenek - húzta ki magát a fiú. 

- Segíts becipzározni... - még sosem esett meg, hogy a két fiatal között kellemetlen csend támadt,  ahogy az sem, hogy Harry lássa a lány fedetlen hátát.  Az esetek nagy részében ez nem is hozta volna lázba, hiszen neki otthon barátnője van! Most mégis olyan áhítattal nézett a fehér bőrre, mintha a leggyönyörűbb reneszánsz festményt bámulná. Zavarodottan köszörülte meg a torkát,  és egy hirtelen mozdulattal felrántotta a cipzárt.  - Hé, óvatosan!  Ha elszakítod, garantálom, hogy lekéssük az értünk küldött autót. 

- Ne haragudj,  csak ideges vagyok. 

- Csak nem attól tartasz, hogy elmegy a hangod - koppintott játékosan Harry orrára Blanka. 

- Még sosem kellett magyarul énekelnem,  elég félelmetes - vallotta be az énekes.  Egész eddigi itt tartózkodásuk alatt jelenleg ez volt a legfélelmetesebb esemény,  közvetlenül az után,  hogy majdnem megfulladtak.

- Minden rendben lesz!  Én begyűjtöm az autogrammjaim, te meg elvarázsolod őket!  - Blanka szorosan ölelte magához lakótársát. 

A meghitt pillanatot egy autó dudája törte meg. Harry kelletlenül elengedte a lányt,  aki kisasszézott előtte,  izgatottan tapsikolva. 

*

Mindketten jártak már filmforgatáson, mégis, a két fiatal úgy érezte, valami megfoghatatlan,  mágikus helyre érkezett,  miután az autó kitette őket a Filmstúdió előtt. 

Blanka talán most először érezte igazán,  hogy azon a helyen van, ahova mindig is vágyott, ahol világ életében lenni szeretett volna. Csak olvasott a legendás filmgyárról, regéket, beszámolókat hallgatott az egyetemen,  most pedig itt áll az ajtóban.

- Na, menjünk - simította le a lány a nemlétező ráncokat a szoknyáján, aztán Harryvel a nyomában elindult. Se porta, se egy őr nem várta őket, hogy megkérdezhessék, hol is a helyük, vagy egyáltalán kit kell keresniük. Végül Blanka egy láthatóan rettentően siető embert szólított le. - Jó napot! Elnézést, mi a forgatásra jöttünk. Ő itt a barátom, Harry Styles, és énekelni fog a filmben. Meg tudná nekünk mondani, hova menjünk, és kit keressünk?
- Kezét csókolom! A megfelelő embert találta meg kisasszony - mosolygott rá a férfi, aztán a mellényzsebéből előbányászott egy ezüst cigarettagyújtót, és rágyújtott. Blankát és Harryt is kínálta akik visszautasították. - A nevem Horváth Ákos, én vagyok a produkció úgymond... Mindenese. Kérem, kövessenek! - öles léptekkel indult a fickó, nyomában a két megszeppent fiatallal. Kis termetével nem törődve törte az utat a zsúfolt stúdióban. - Ez itt a statiszták öltözője - mutatott egy fehérre mázolt ajtóra ajtóra, majd egy másik felé intett és hozzátette - Ez pedig a zenészeké. A Hölgy az előbbiben, az Úr itt készülődjön, amíg nem szólítjuk. - Szinte tolta Harryt a másik fehér ajtó felé, aki még mindig nem szólalt meg, csak segélykérően Blanka felé sandított.
 - A barátom nem igazán beszéli a nyelvet, nem kaphatnánk közös öltözőt? Vagy, tulajdonképpen nekünk megfelel két szék, és egy asztal is - Blanka negédes mosolyt eresztett a mindenes felé, aki egy pillanatig csak megrökönyödve bámult, aztán megrázta a fejét, és Harryt szó nélkül bevezette az ellentétes, zenészeknek fenntartott ajtón. A lány sóhajtva nyitott a sajátja felé.

Blanka unottan lóbálta a lábát egy faszéken, immár a jelmezében. Leforgattak pár utcajelenetet, most pedig olyan részek következtek, amikben nem szerepel, így az ő csoportját szünetre küldték. Harryt az öltözős incidens óta nem találta, és hiába fülelt, a káoszban a fiú jellegzetes énekhangját sem hallotta meg.

- Jó napot, kisasszony! Cigarettát? - cigaretta, és arcszesz illatának keveréke jelezte, hogy valaki leült a lány mellé, és a felé tartott cigarettatartó. Blanka lassan járatta végig  tekintetét először a cigarettákon, aztán az őket tartó kézen, végül a kézhez tartozó ismeretlenen. Szíve akkorát dobbant, hogy valószínűleg Csepelen is azt hitték, hogy az ég dörrent.
- Köszönöm - lehelte erőtlenül, és csak még jobban megzavarodott, mikor a mellé telepedett férfi kedves mosolyt küldött felé. Reszkető kézzel vett el egy szál cigarettát, aztán hagyta, hogy a férfi meggyújtsa neki egy gyufával.
- Szabad kérdeznem, hogy hívják? - a mosolygás megszakítása nélkül nyújtotta a férfi kezét a lány felé. Blanka habozott, aztán óvatosan belecsúsztatta jobbját a férfiébe, aki gyengéden, de határozottan szorította meg.
- Blanka. A nevem Erdős Blanka.
- Örvendek, Blanka kisasszony. A nevem Jávor Pál.

4. jelenet - Nem rosszabb, mint az Odaát

Hey, sweeties!

Igazán nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem, de egyszerűen nem értem ide, annyira sorozatot kellett néznem. Azt hiszem, a cím elárul, és csak annyit fűznék magyarázatként hozzá; hogy nagyon óvatosan kezeljétek, mert Sammy és Dean beszippant, és addig nem ereszt, míg nem láttad az összes részt. Most is csak sunyiban írok, amíg észre nem veszik, hogy nem velük foglalkozom. De semmi pánik, itt vagyok, Happy Valentine's Day! ;-)

Enjoy, sweeties! Kommetelni, pipálni ér!

  - Nemrég még azt hittem, a legnagyobb tragédia, hogy Benedict Cumberbatch megnősül... - sóhajtott Blanka, és a másik oldalára fordult. Már eloltották a fényt, csak a sötétbe bámult, és remélte, hogy nem ébresztette fel Harryt.

 - Ezt már megbeszéltük. Király hely az a kis kávézó, és mindkettőnknek van munkája - Harry mélyet sóhajtott, és még jobban belesüppedt a paplanjába. A krémes után ezt szerette a legjobban itt. 

 - Te könnyen beszélsz. Kottát olvasol. Tudod, mennyi részeg pasas van már ebben az időben is? Meglepődnél, a pódiumról nem látszik ám! Tudod mire észrevenném, hogy valójában arra a helyre teleportált a világ legutálatosabb villáma, ahol mindig is lenni szerettem volna, akkor bumm. Megint jön valami szarság.

 - Én még a nyelvet is alig ismerem - kuncogott a fiú. - Tudod, milyen kellemetlen, hogy itt vagyunk három hónapja, és azt se tudom, hogy fejezzem ki magam helyesen? 

 -  Tök ügyes vagy, csak a nyelvtannal vannak gondok. De azt meg gyakoroljuk. Eléggé gyorstalpalva haladunk, nemsokára indítalak egy szépkiejtésin - ezzel a mondattal búcsúztak egymástól. Ki ki a maga világába merült, és elnyomta őket az álom.

Blanka hajnalban riadt fel. Ugyan, itt a napszakokat is másképp értelmezik, a 2 óra, még határozottan hajnalnak számít, alig másfél órát aludt. Egy pillanatig a lélegzetét is visszafogta, hogy meghallgassa, mi a helyzet a mellette lévő ágyon. Harry egyenletesen szuszogott, mégcsak nem is horkolt, tehát mélyen alszik, és talán egy egészen más világban van. Lehet, hogy éppen sárkányokkal harcol, vagy énekel a társaival valamelyik stadionban.
Példát vehetne róla. Az ő élete otthon sem volt túlzottan rózsás. Egy étteremlánc robotja volt, olcsó albérlettel. Ezzel szemben a fiúnak mindene megvolt. Siker, csillogás, hírnév, talán szerelem is. Erről még sosem beszéltek. Mégis, minden napot úgy élt meg, mintha ez a világ is az övé lenne. Nem panaszkodott, nem hagyta el magát. Igazi túlélő volt.

Ezzel szemben Blanka folyton csak a hely hibáit nagyította fel, annak ellenére, hogy - bár nem vallotta be - imádta ezt a Budapestet is. A fényeket, az embereket, a habitust, az egész békebeli fővárost, ami nem is gondolt még a sok szörnyűségre, ami ezután vár majd rá.
Eszébe jutott, miért kelt fel hirtelen arra, hogy kapkodja a levegőt, a haja pedig nedvesen a homlokára tapadt. Álmában nem jutottak haza. Beköszöntött a háború, Harryt besorozták, ő pedig a lebombázott Pest szívében sorvadozott, és várta, hogy mindennek vége legyen. Naponta ellenőrizte a postaládát, hogy nem-e érkezett levél a fiútól, vagy valami hír róla. Akármilyen életjel, ami biztosítékként szolgálhat, hogy épségben hazajön. A napok viharsebesen peregtek, már azt hitte, az angol odaveszett. Aztán egy nap levél érkezett, minisztériumi pecséttel. Remegő ujjakkal tépte fel, sután falta a monoton jelentést.
Harry halott volt. Nem jön haza. Ő pedig a múltban ragadt az egyetlen ember nélkül, aki miatt érdemes volt túlélni, és bízni a jövőben...

***

 - Jól vagy? Mintha nem aludtál volna - Harry aggodalmasan fürkészte smaragd szemeivel.
 - Persze, minden oké, csak valamiért nem tudtam aludni - Blanka folyékonyan hazudott neki, megspékelve egy gyenge mosollyal.
 - Rosszat álmodtál?
 - Ittmaradtunk, téged behívtak, és elestél a háborúban... - a lány sóhajtva túrt a rántottájába. Ez már féligazság. Elmondta, mit álmodott, csak a rá gyakorolt hatását felejtette el közölni a fiúval.
 - Ó, nem vagy valami kegyes az erőnlétemet illetően...
 - Ne vicceld el. Nem mertem visszaaludni. Nem tudom, mihez kezdenék itt egyedül.
 - Sosem leszel egyedül. Hazaérünk, még mielőtt megtörténhetne! - Harry átnyúlt az asztal felett, és biztatóan megszorította Blanka kezét. - Ígérem, hogy soha nem hagylak magadra.
 - Úgy beszélsz, mint Dean, az Odaátból - engedett fel a lány. - Már biztosan kijött az új évad... Sosem gondoltam volna, hogy egyáltalán lehetséges a sok humbug, amit leforgattak.
 - Nem rosszabb a helyzetünk, mint nekik. Gondolj bele, itt nincs se apokalipszis, se dühös szörnyek. Inkább vagyunk a Vissza a jövőbe 4.
 - Marty volt az első nagy szerelmem. Valahol azzal a filmmel indult el a mozi iránti imádatom - Blanka elmélázott egy pillanatra, felidézve a kedvenc jelenetét, amikor Marty a harmadik részben a vadnyugaton összetűzésbe kerül egy éhes medvével. A pillanat mosolyt csalt az arcára. Mit nem adna most érte, ha újra megnézhetné.
 - Ha már mozi... A főnök beajánlott egy filmbe statisztának. Némi pluszpénz.
 - Ez állat! Mikor forgatják?
 - Ma.
 - Ó...
 - Úgy értem, velem jössz. Megmondtam, vagyis igyekeztem elmagyarázni, hogy nélküled nem megyek, úgyhogy mindkettőnket benyomott. Azt hiszem, azt képzeli, hogy együtt vagyunk. De legalább belement. Úgyhogy kapd fel a legszebb ruhád, és irány!
 - Ez komoly? Benne  leszünk egy filmben? Egy magyar filmben? Egy olyan filmben, amit már vagy ezerszer láthattam, tekintve, hogy majd mindegyiket vagy tucatszor láttam, ami ebben az időben készült? - a lányból mintha kisöpörték volna az eddig felhalmozódott negatív gondolatokat. Boldogan ugrott Harry nyakába, aztán eltűnt a fürdőben. A fiú nevetve nézett utána, és büszkén veregette meg a vállát, hogy végre őszinte mosolyt csalt Blanka arcára. 

3. jelenet - Budai kis kávézó

Hey, sweeties!
Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ennyi kimaradás volt. Nem akarok hazudni nektek, főként lelki, magánéleti válságban vagyok, ez miatt nem érkezett fejezet. Persze azért nem tétlenkedtem, a Hipsters oldalán két novellámat is megtaláljátok, amit a közelmúltban írtam, ez egy karácsonyi darab, illetve egy egyperces szösszenet. DE! Íme, elérkeztünk a következő jelenethez! Hálás vagyok a visszajelzésekért, remélem, most sem kell csalódnotok! :-)
Enjoy, sweeties! Kommentálni, pipálni ér!

Alkonyodni kezdett, mire a két fiatal felkelt a partról.

 - Most mihez kezdünk? - törte meg a csendet Harry.

 - Fogalmam sincs... Még abban sem vagyok biztos, hogy ez a valóság.

 - Éhes vagyok, keressünk valamit - Blanka bólintott. Harry felpattant, a lány követte, figyelmen kívül hagyva a fiú segítő karját. 

Némán ballagtak egymás mellett. Blanka a gondolataiba merült el, Harry figyelte, ahogy halványan felvillan a közvilágítás. Egyre éhesebb volt, jelen pillanatban pedig ez jobban érdekelte, minthogy azzal foglalkozzon, hogy hol van és mi történt vele. Túl sok időt tölt Niallel. A hasa lett a legfontosabb. Miután csendes vita után meggyőzte magát, hogy gázlámpákkal világítanak, a lány felé fordult. Szőke hajába kapott a langyos szellő, arcába fújva a tincseket. Nem törődött vele, csak üveges szemmel meredt a macskakövekre. Harry szerette volna megnyugtatni, és biztosítani róla, hogy minden rendben lesz, de ebben ő maga sem volt biztos. 

 - Café. Ez elég nemzetközinek tűnik. Talán valami ételük is van.

 - Persze, hiszen vacsoraidő van. Nemsokára az egész megtelik emberekkel. Ez a rakpart - Blanka észre sem vette, hogy átjöttek a hídon. Valamelyiken. Teljesen mindegy, nem ez a legégetőbb gondja most. 

 - Bemegyünk? - intett a fiú fejével a kivilágított kávézó felé.

 - Inkább csak sütemény lesz. De egy kávé nem árt... - Harry előre engedte a lányt, és helyet kerestek. Blanka azonnal intett egy pincérnek, és rendelt két kávét meg két szelet krémest. - Ez a legnagyobb süteményük.

 - Kisasszony, uram! 

 - Köszönjük - Blanka halvány mosollyal az arcán megköszönte a pincérnek az elé tett kávét, és a süteményt. Harry csak zavartan bólintott. - Akarod, hogy megtanítsam? Néhány magyar szó nem jöhet rosszul.

 - Igen, az jó lenne - mosolygott szélesen Harry. Blanka szíve melegséggel lobbant hevesebben, de nem volt ideje vele foglalkozni, Harry izgatottan folytatta. - Egyáltalán hogy kerültünk ide? 

 - Én is ezt kérdezem. Fogalmam sincs. Semmi esetre sem kellene itt lennünk. Nekem például halottnak kellene lennem, de minimum kómában feküdni. 

 - Beléd csapott a villám - Harry nem kérdezte, kijelentette. Blanka megütközve bámult bele a smaragd szempárba. 

 - Honnan tudod?

 - Belém is. Hazafelé mentem. London kellős közepén voltam az egyik pillanatban, a másikban fuldokoltam. A kettő között arra emlékszem, hogy mellettem csattan a villám, aztán egyenesen belém. Semmit nem éreztem, csak hogy fulladok. 

 - Elájultam - túrt Blanka a krémese közepébe. - Néhány utcával mellettem csattant a második villám, az első túl messze volt, nem foglalkoztam vele. Azzal sem, ami belém csapott. Nem éreztem, csak elájultam. Arra sem emlékszem, milyen messze voltam a lakásomtól. Csak a fényre, aztán a sötétség. Semmi más... 

 - Azt hittem, csak nagyon berúgtam... Nem ez lenne az első eset - mosolygott félszegen Harry. - Alkoholgőzhöz viszont túl sok volt. Hittem már, hogy a hányásomban fogok megfulladni, de hogy konkrétan vízben, az sok. Aztán tényleg a víz alatt voltam...

 - Sajnálom...

 - Ne tedd. Ha nem úszol be értem, halott lennék. Először azt hittem, tényleg az vagyok. Hogy a víz a purgatórium, vagy ilyesmi.

 - Nem, ez a hely a purgatórium.

 - Viccelsz? Még életemben nem ettem ilyesmit, de isteni! Ha ez a purgatórium, a poklot is bevállalom - nyomatékosítva szavait, hatalmas falatot kapott be a krémesből. Blanka nevetve kortyolt a kávéjából. Ha másban nem is, az ételben tényleg erős a hely. A kávé selymesen csorgott végig a lány torkán, Harry úgy érezte, egy angyal halt meg a süteményért, és nem hiába. - Mit csinálsz odahaza? Helyi vagy?

 - Egy mekiben dolgozom, nem nagy karrier - grimaszolt a lány. - Pesten lakom, kisebb megszakítással, lassan négy éve. Tudod, imádom. Annak idején azt képzeltem, London, Párizs, vagy New York a világ közepe. Nem. Számomra Budapest. Minden hibájával. Még a mekivel is...

 - London pedig király hely - bólintott Harry.

 - Ezt egy percig sem vétózom meg. De te sem rajonganál érte, ha visszarepülnél nyolcvan évet. Hát én sem...

Percekig csendesen majszoltak, aztán a lány némi aprót dobott az asztalra. Fogalma sem volt, mennyibe került a fogyasztásuk, de abban biztos volt, hogy annak a harminc forintnak jelentős része így is borravaló. Nem tévedett. A pincér széles mosollyal, integetve köszönt el tőlük. 

 - Erre az estére egyetlen égető gondunk maradt - visszafelé Blankán volt a sor, hogy megtörje a csendet. Visszafelé... Azt sem tudják, hogy tartanak. 

 - Mi az?

 - Nincs hol aludnunk. 

 - Szálloda? 

 - Nincs már túl sok apróm... Valami olcsó helyet kell találnunk, a papírpénzemre azt hinnék, játék. Nem mostanában lesz forgalomban. 

 - Nekem teljesen mindegy. Tudod, először azt hittem, ez a legrosszabb dolog, ami valaha történt velem. De lehetne rosszabb is. Legalább nem vagyunk egyedül. 

 - A krémes beszél belőled. Rosszabbul nem is állhatna a szénánk. Nem egy másik országba hurcoltak, ahonnan a legrosszabb esetben is hazaevickélsz. Vagy nem kiraboltak, és egy sikátorban hagytak. Az időben tévedtünk el! Mi van, ha itt kell leélnünk az életünk?

 - Ha idekerültünk, vissza is kell valahogy jutnunk. Bízz bennem! Hazamegyünk! - Blanka a könnyeivel küzdött, és elfogadta Harry felé nyújtott karjait. 

Hihetetlen volt, hogy ő mondhatni itthon van, mégis a fiú az, aki nyugodt, és a helyzet ura. Szorosan simult a mellkasára, hátha kap kicsit ebből a biztonságból. Jelen pillanatban Harry az egyetlen biztos pont ezen a helyen. Az ő biztos pontja. 

2. jelenet - Duna vs Temze

Hey, sweeties!
Nagy örömömre szolgál, hogy bejelenthetem: íme a 2. fejezet! Az előzőekhez érkezett kedves szavak nagyon jól estek, remélem nem okozom a későbbiekben sem csalódást, én igazán nem szeretnék! Sajnálom a késést, most igazán nincs rá mentségem, de a fejezetben szívem-lelkem benne van, és hát kicsit szöszölni is kellett vele, de itt van! :-)
Enjoy, sweeties! Kommentelni, pipálni ér!

 A tüdeje vízzel telt meg, a mélység egyre jobban magával rántotta. Ha nem halott, most biztosan az lesz. Percei, talá már csak másodpercei vannak hátra. 

Harry Styles nem pont így képzelte a vesztét, bár igazán még sosem gondolkodott azon, hogyan is fog majd egyszer meghalni. Egyetlen ember sem gondolkodik ilyesmin 20 évesen. Főleg nem ő, aki a világ tetején áll. A zenekar sikere töretlen, lányok, nők milliói hevernek a lábai előtt, a saját neme irigyli, utánozza, újabb telefonszámokat zsebelt be az esti díjátadón, és végre egy hetet otthon tölthet. Vagyis, csak tehette volna. Már alig várta, hogy túl legyenek az interjún, és végre hazavezethessen Holmes Chapelbe. Talán ezt már sohasem teheti meg. Talán soha többet nem lépi át a fehérre mázolt kerítés kapuját, nem öleli meg az anyját, a nővérét. 

A villámlás olyan hirtelen jött, hogy ideje sem volt felfogni, mi is történik vele valójában. Csak a villanásra emlékszik, aztán vakító fény. Se fájdalom, se égés. Szinte biztos benne, hogy meghalt.

Hogy lehet mégis, hogy most kapálózik, hadakozik a végtelen mélységgel, és az életéért kűzd. Egyáltalán küzdhet érte, ha már elveszítette? Nem volt ideje ezen gondolkodni, csak teljes erővel a felszín felé evezett. Látta a fényt, és semmit nem szeretett volna jobban abban a pillanatban, mint kidugni a fejét a vízből, és megtölteni a tüdejét az életet adó levegővel. Mint egy gyermek születése. Ő is a fénybe akart törni, és felüvölteni. A világba kiáltani, hogy él. 

Néhányszor sikerült a felszínre löknie magát, de az ereje fogyott. Semmiképpen sem lesz arra elég, hogy a partra ússzon. A víz mellette örvényleni kezdett. Két apró kéz ragadta meg. Az ismeretlenbe kapaszkodott, amitől először mindketten lejjebb süllyedtek, aztán az idegen segítségével a víz fölé lökték magukat. 

Lassan tempóztak a partra, Harry és Blanka izmai is sajogtak a fájdalomtól, de a túlélés ösztöne erősebb volt. Blanka haza akart jutni, a fiú pedig egyelőre azt sem tudta, hol van. Nem szóltak egymáshoz,  csak igyekeztek egymást támogatva a partra úszni. Blanka ért elsőként a kövekhez, Harry az utolsó lendületével feltornázta a lányt, aztán Blanka segített kihúzni a fiút. 

Harry csak most nézte meg, ki is a megmentője. A lány hirtelen szőke haja vizesen tapadt a nyakára és a homlokára. Szemeit összeszorítva próbált levegőhöz jutni, aztán Harryre sandított. Barna szemeiben aggódás és a felismerés elegye csillogott.  Ruhái vizesen tapadtak vékony testére. 

Blanka először fel sem fogta, mit lát a vízben. Olyannyira a habok börtönében evickélt, hogy akár lehetett egy nagyobb kutya, de még a jeti is. Mégsem hagyhat egy ártatlant meghalni. A hullámsír az egyik, ha nem a legméltatlanabb halál, ami történhet valakivel, vagy valamivel. Nem is gondolkodott túl sokáig, csak a folyóba gázolt, és a test felé tempózott. Egy férfi. Lassan evezett felé, igyekezett a felszínre segíteni. Alig látott, a ruhái nehezek lettek a víztől. Ő is csak nehezen maradt a víz felett, a férfi nehezebb volt, mint gondolta. Rengeteg vizet nyelt, az elmúlt 24 órában másodszorra érezte, hogy meg fog halni, ennek ellenére karon ragadta az idegent, és a part felé húzta. 

Miután Blanka is kifújta magát, jobban szemügyre vette a férfit. Inkább fiú. Barna hajából csepegett a víz, ahogy a ruhájából is. Ő talán idevalósi. Fekete öltöny volt rajta, piros csíkokkal. Fura fazon, mintha Beetle juice-ra hajazna. Mellkasa szaporán hullámzott, nagy, smaragd szemeivel Blankát fürkészte. Ismerős neki ez a fickó... Nem, az nem lehet... Mit keresne itt?

 - Jól van? - kérdezte rekedten a lány. A fiú megütközve nézett rá. - Belelökték? Vagy a vízbe ugrott? 

 - Oh, jól vagyok - felelte Harry, bár közel sem volt biztos benne, hogy a lány ezt kérdezte. Nem ismerte a nyelvet, amivel megszólította. Most Blankán volt a sor, hogy meglepődjön. - Maga jól van?

 - Jól, köszönöm - Blanka angolul válaszolt. Végre gyakorolhatja. Talán kifizetődnek az angolórák, amit az utóbbi időben vett, igaz nem pont ennek a szituációnak a megkönnyítésére. 

 - Hol vagyok? - érdeklődött Harry. Most volt csak ideje körülnézni. Eddig abban a tudatban volt, hogy a Temze lesz a hullámsírja, viszont egy teljesen ismeretlen partszakaszon piheg, egy vadidegen, külföldi lánnyal. Hanyatt feküdt. Az ég mindenhol ugyanolyan, ebben legalább nem kell csalódnia. Vakító kékség fogadta. Blanka követte a példáját. Harry mellé feküdt, és csak figyelte a lusta bárányfelhőket. 

 - Budapesten - vontatottan választolt a fiúnak. Egyelőre csak ebben biztos. 

 - Hogy kerültem ide?

 - Fogalmam sincs. Mondhatni, csak most érkeztem...

 - Pontosan hova is?

 - Az 1930-as évekbe...