8. jelenet - Halálos Tavasz

Hey, sweeties! Tudom, hogy sokat vártatok, nincs is kimondottan mentségem, de itt van, megérkezett az új fejezet. Ám előbb hadd engedjek meg egy kis reklámot magamnak, hiszen egy másik, a fanfiction világában ritkaságnak számító történet is hódító útjára indult, mely az Illúzió nevet viseli, a blogot pedig a névre kattintva éritek el. Hogy ki is a főszereplő, legyen meglepetés, ha bekukkantotok, talán meglepődtök, talán csak egy újabb rigojának tekintitek tőlem. Szeretném honorálni, hogy az oldal lassan eléri a 2.000 látogatót, érkezzen egy újabb jelenet! :-) Enjoy, sweeties!

Zilahy fejében nem tudni, mikor ütött szöget a gondolat, hogy a 22-ben hódítóútjára küldött Halálos Tavaszt vászonra viszi. A mű megjelenése után felrobbantotta a fél világot, botrányt keltett, megrökönyödést húzott maga után. Papírforma szerint kötelezőnek is tekinthető a mozgóképesítési szándék, a figurák életre keltése, a világ újra ámulatba ejtése. 

Erre persze még várni kell. Most, az Úr 1936. évében még csak titokban olvassák, hajadonok epekednek ilyen udvarló után, ifjak próbálják lemásolni a titkot.  

Se nem szépirodalom, de még csak magasztos témához sem nyúl. Olyan egyszerű materiálhoz nyúl, amelyet már az ókorban is megénekeltek: a szerelemhez. Hogy mitől más mégis? Buzzati példának okáért a hetvenes években, vagyis sokkal később írja majd meg a szerencsétlen milánói építész történetét, aki szerelmes lesz egy huszonéves cédába. 

Edit nem örömlány, Iván nem építész, mégis kapocs van a két történet között.

A férfi érzéseit ismerjük meg. Egy férfi szemével látunk. Egy férfi agyával gondolkodunk. Egy férfi szenvedélyével szeretünk. Egy különösen fontos mondat az egész lényét ragadja meg a könyvnek, mely valahogy úgy szól, hogy egy férfinek egyszer életében szenvednie kell egy asszony szerelméért. 

A két történet pedig összefog egy harmadikat.

Ha Harry Styles akárcsak az egyik könyvet ismerné, biztosan azonnal értette volna a szavakba elrejtett fájdalmat, a leírásokba kódolt kétségbeesést, az elbeszélésekbe szőtt keserűséget. Mert bárhogy is tagadta, szerette Erdős Blankát, és ha most ismerné a szentimentális, és nevetséges tetteket, amiket Egry Iván tett Editért, mind-mind utána csinálná. Talán ő is hagyna egy cetlit egy híd alatt egy gyufás skatulyában a dátummal és egyetlen mondattal: Blanka, ma rád gondoltam. Talán ő is hívná a lányt, és dühösen kiáltana a recepciósra, hogy Ő az, Ő az!

A világba akarta kiáltani hogy szerette a lányt, és hogy minden ellenszenve Jávor Pál felé fordult. Tisztában volt vele, hogy a szavak, amikkel a színészt illette, hazug szavak, hiszen éppen az ellenkezője igaz a bonvivánra. A stábban mindenki szerette, magasztalta, és el voltak ájulva tőle, mennyire szereti a feleségét.
Egész nap csak azt hallgatta, hogy Jávor Pál mennyire tökéletes. Aztán hazajött a nő, akit az életénél is jobban szeret, és ő is Jávorról áradozott neki. Így győzte le a féltékenység, amivel nem is sejtette, mekkora kárt tett, hiszen gyakorlatilag belelökte Blankát a férfi karjaiba.

De vajon hol járhat a lány?
A munkahelyüket már felhívta, oda nem ment, hiszen szabadnapja van. Otthonról nem mert elmenni, hátha hazajön. Tehetetlenül szívta egyik cigarettát a másik után, és arra gondolt, legszívesebben felpofozná a lányt a felelőtlenségéért. A következő pillanatban elvetette az ötletet, és látta a képet, ahogy a hazaérkező lány lábai elé veti magát, és a bocsánatáért esedezik.
Ez a környezet őt is gyarló férfivé változtatta.

*

 - Talán haza kellene indulnom - suttogta Blanka maga elé.
 - Igen, ez lenne a leghelyesebb. Nekem is mennem kellene - bólintott helyeslően Jávor. - Olvasta a Halálos Tavaszt Zilahy Lajostól?
 - Igen.
 - Jó.

Egyszerre keltek fel a padról. Pontosan tudták, mit jelent a kérdés.