3. jelenet - Budai kis kávézó

Hey, sweeties!
Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ennyi kimaradás volt. Nem akarok hazudni nektek, főként lelki, magánéleti válságban vagyok, ez miatt nem érkezett fejezet. Persze azért nem tétlenkedtem, a Hipsters oldalán két novellámat is megtaláljátok, amit a közelmúltban írtam, ez egy karácsonyi darab, illetve egy egyperces szösszenet. DE! Íme, elérkeztünk a következő jelenethez! Hálás vagyok a visszajelzésekért, remélem, most sem kell csalódnotok! :-)
Enjoy, sweeties! Kommentálni, pipálni ér!

Alkonyodni kezdett, mire a két fiatal felkelt a partról.

 - Most mihez kezdünk? - törte meg a csendet Harry.

 - Fogalmam sincs... Még abban sem vagyok biztos, hogy ez a valóság.

 - Éhes vagyok, keressünk valamit - Blanka bólintott. Harry felpattant, a lány követte, figyelmen kívül hagyva a fiú segítő karját. 

Némán ballagtak egymás mellett. Blanka a gondolataiba merült el, Harry figyelte, ahogy halványan felvillan a közvilágítás. Egyre éhesebb volt, jelen pillanatban pedig ez jobban érdekelte, minthogy azzal foglalkozzon, hogy hol van és mi történt vele. Túl sok időt tölt Niallel. A hasa lett a legfontosabb. Miután csendes vita után meggyőzte magát, hogy gázlámpákkal világítanak, a lány felé fordult. Szőke hajába kapott a langyos szellő, arcába fújva a tincseket. Nem törődött vele, csak üveges szemmel meredt a macskakövekre. Harry szerette volna megnyugtatni, és biztosítani róla, hogy minden rendben lesz, de ebben ő maga sem volt biztos. 

 - Café. Ez elég nemzetközinek tűnik. Talán valami ételük is van.

 - Persze, hiszen vacsoraidő van. Nemsokára az egész megtelik emberekkel. Ez a rakpart - Blanka észre sem vette, hogy átjöttek a hídon. Valamelyiken. Teljesen mindegy, nem ez a legégetőbb gondja most. 

 - Bemegyünk? - intett a fiú fejével a kivilágított kávézó felé.

 - Inkább csak sütemény lesz. De egy kávé nem árt... - Harry előre engedte a lányt, és helyet kerestek. Blanka azonnal intett egy pincérnek, és rendelt két kávét meg két szelet krémest. - Ez a legnagyobb süteményük.

 - Kisasszony, uram! 

 - Köszönjük - Blanka halvány mosollyal az arcán megköszönte a pincérnek az elé tett kávét, és a süteményt. Harry csak zavartan bólintott. - Akarod, hogy megtanítsam? Néhány magyar szó nem jöhet rosszul.

 - Igen, az jó lenne - mosolygott szélesen Harry. Blanka szíve melegséggel lobbant hevesebben, de nem volt ideje vele foglalkozni, Harry izgatottan folytatta. - Egyáltalán hogy kerültünk ide? 

 - Én is ezt kérdezem. Fogalmam sincs. Semmi esetre sem kellene itt lennünk. Nekem például halottnak kellene lennem, de minimum kómában feküdni. 

 - Beléd csapott a villám - Harry nem kérdezte, kijelentette. Blanka megütközve bámult bele a smaragd szempárba. 

 - Honnan tudod?

 - Belém is. Hazafelé mentem. London kellős közepén voltam az egyik pillanatban, a másikban fuldokoltam. A kettő között arra emlékszem, hogy mellettem csattan a villám, aztán egyenesen belém. Semmit nem éreztem, csak hogy fulladok. 

 - Elájultam - túrt Blanka a krémese közepébe. - Néhány utcával mellettem csattant a második villám, az első túl messze volt, nem foglalkoztam vele. Azzal sem, ami belém csapott. Nem éreztem, csak elájultam. Arra sem emlékszem, milyen messze voltam a lakásomtól. Csak a fényre, aztán a sötétség. Semmi más... 

 - Azt hittem, csak nagyon berúgtam... Nem ez lenne az első eset - mosolygott félszegen Harry. - Alkoholgőzhöz viszont túl sok volt. Hittem már, hogy a hányásomban fogok megfulladni, de hogy konkrétan vízben, az sok. Aztán tényleg a víz alatt voltam...

 - Sajnálom...

 - Ne tedd. Ha nem úszol be értem, halott lennék. Először azt hittem, tényleg az vagyok. Hogy a víz a purgatórium, vagy ilyesmi.

 - Nem, ez a hely a purgatórium.

 - Viccelsz? Még életemben nem ettem ilyesmit, de isteni! Ha ez a purgatórium, a poklot is bevállalom - nyomatékosítva szavait, hatalmas falatot kapott be a krémesből. Blanka nevetve kortyolt a kávéjából. Ha másban nem is, az ételben tényleg erős a hely. A kávé selymesen csorgott végig a lány torkán, Harry úgy érezte, egy angyal halt meg a süteményért, és nem hiába. - Mit csinálsz odahaza? Helyi vagy?

 - Egy mekiben dolgozom, nem nagy karrier - grimaszolt a lány. - Pesten lakom, kisebb megszakítással, lassan négy éve. Tudod, imádom. Annak idején azt képzeltem, London, Párizs, vagy New York a világ közepe. Nem. Számomra Budapest. Minden hibájával. Még a mekivel is...

 - London pedig király hely - bólintott Harry.

 - Ezt egy percig sem vétózom meg. De te sem rajonganál érte, ha visszarepülnél nyolcvan évet. Hát én sem...

Percekig csendesen majszoltak, aztán a lány némi aprót dobott az asztalra. Fogalma sem volt, mennyibe került a fogyasztásuk, de abban biztos volt, hogy annak a harminc forintnak jelentős része így is borravaló. Nem tévedett. A pincér széles mosollyal, integetve köszönt el tőlük. 

 - Erre az estére egyetlen égető gondunk maradt - visszafelé Blankán volt a sor, hogy megtörje a csendet. Visszafelé... Azt sem tudják, hogy tartanak. 

 - Mi az?

 - Nincs hol aludnunk. 

 - Szálloda? 

 - Nincs már túl sok apróm... Valami olcsó helyet kell találnunk, a papírpénzemre azt hinnék, játék. Nem mostanában lesz forgalomban. 

 - Nekem teljesen mindegy. Tudod, először azt hittem, ez a legrosszabb dolog, ami valaha történt velem. De lehetne rosszabb is. Legalább nem vagyunk egyedül. 

 - A krémes beszél belőled. Rosszabbul nem is állhatna a szénánk. Nem egy másik országba hurcoltak, ahonnan a legrosszabb esetben is hazaevickélsz. Vagy nem kiraboltak, és egy sikátorban hagytak. Az időben tévedtünk el! Mi van, ha itt kell leélnünk az életünk?

 - Ha idekerültünk, vissza is kell valahogy jutnunk. Bízz bennem! Hazamegyünk! - Blanka a könnyeivel küzdött, és elfogadta Harry felé nyújtott karjait. 

Hihetetlen volt, hogy ő mondhatni itthon van, mégis a fiú az, aki nyugodt, és a helyzet ura. Szorosan simult a mellkasára, hátha kap kicsit ebből a biztonságból. Jelen pillanatban Harry az egyetlen biztos pont ezen a helyen. Az ő biztos pontja.