4. jelenet - Nem rosszabb, mint az Odaát

Hey, sweeties!

Igazán nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem, de egyszerűen nem értem ide, annyira sorozatot kellett néznem. Azt hiszem, a cím elárul, és csak annyit fűznék magyarázatként hozzá; hogy nagyon óvatosan kezeljétek, mert Sammy és Dean beszippant, és addig nem ereszt, míg nem láttad az összes részt. Most is csak sunyiban írok, amíg észre nem veszik, hogy nem velük foglalkozom. De semmi pánik, itt vagyok, Happy Valentine's Day! ;-)

Enjoy, sweeties! Kommetelni, pipálni ér!

  - Nemrég még azt hittem, a legnagyobb tragédia, hogy Benedict Cumberbatch megnősül... - sóhajtott Blanka, és a másik oldalára fordult. Már eloltották a fényt, csak a sötétbe bámult, és remélte, hogy nem ébresztette fel Harryt.

 - Ezt már megbeszéltük. Király hely az a kis kávézó, és mindkettőnknek van munkája - Harry mélyet sóhajtott, és még jobban belesüppedt a paplanjába. A krémes után ezt szerette a legjobban itt. 

 - Te könnyen beszélsz. Kottát olvasol. Tudod, mennyi részeg pasas van már ebben az időben is? Meglepődnél, a pódiumról nem látszik ám! Tudod mire észrevenném, hogy valójában arra a helyre teleportált a világ legutálatosabb villáma, ahol mindig is lenni szerettem volna, akkor bumm. Megint jön valami szarság.

 - Én még a nyelvet is alig ismerem - kuncogott a fiú. - Tudod, milyen kellemetlen, hogy itt vagyunk három hónapja, és azt se tudom, hogy fejezzem ki magam helyesen? 

 -  Tök ügyes vagy, csak a nyelvtannal vannak gondok. De azt meg gyakoroljuk. Eléggé gyorstalpalva haladunk, nemsokára indítalak egy szépkiejtésin - ezzel a mondattal búcsúztak egymástól. Ki ki a maga világába merült, és elnyomta őket az álom.

Blanka hajnalban riadt fel. Ugyan, itt a napszakokat is másképp értelmezik, a 2 óra, még határozottan hajnalnak számít, alig másfél órát aludt. Egy pillanatig a lélegzetét is visszafogta, hogy meghallgassa, mi a helyzet a mellette lévő ágyon. Harry egyenletesen szuszogott, mégcsak nem is horkolt, tehát mélyen alszik, és talán egy egészen más világban van. Lehet, hogy éppen sárkányokkal harcol, vagy énekel a társaival valamelyik stadionban.
Példát vehetne róla. Az ő élete otthon sem volt túlzottan rózsás. Egy étteremlánc robotja volt, olcsó albérlettel. Ezzel szemben a fiúnak mindene megvolt. Siker, csillogás, hírnév, talán szerelem is. Erről még sosem beszéltek. Mégis, minden napot úgy élt meg, mintha ez a világ is az övé lenne. Nem panaszkodott, nem hagyta el magát. Igazi túlélő volt.

Ezzel szemben Blanka folyton csak a hely hibáit nagyította fel, annak ellenére, hogy - bár nem vallotta be - imádta ezt a Budapestet is. A fényeket, az embereket, a habitust, az egész békebeli fővárost, ami nem is gondolt még a sok szörnyűségre, ami ezután vár majd rá.
Eszébe jutott, miért kelt fel hirtelen arra, hogy kapkodja a levegőt, a haja pedig nedvesen a homlokára tapadt. Álmában nem jutottak haza. Beköszöntött a háború, Harryt besorozták, ő pedig a lebombázott Pest szívében sorvadozott, és várta, hogy mindennek vége legyen. Naponta ellenőrizte a postaládát, hogy nem-e érkezett levél a fiútól, vagy valami hír róla. Akármilyen életjel, ami biztosítékként szolgálhat, hogy épségben hazajön. A napok viharsebesen peregtek, már azt hitte, az angol odaveszett. Aztán egy nap levél érkezett, minisztériumi pecséttel. Remegő ujjakkal tépte fel, sután falta a monoton jelentést.
Harry halott volt. Nem jön haza. Ő pedig a múltban ragadt az egyetlen ember nélkül, aki miatt érdemes volt túlélni, és bízni a jövőben...

***

 - Jól vagy? Mintha nem aludtál volna - Harry aggodalmasan fürkészte smaragd szemeivel.
 - Persze, minden oké, csak valamiért nem tudtam aludni - Blanka folyékonyan hazudott neki, megspékelve egy gyenge mosollyal.
 - Rosszat álmodtál?
 - Ittmaradtunk, téged behívtak, és elestél a háborúban... - a lány sóhajtva túrt a rántottájába. Ez már féligazság. Elmondta, mit álmodott, csak a rá gyakorolt hatását felejtette el közölni a fiúval.
 - Ó, nem vagy valami kegyes az erőnlétemet illetően...
 - Ne vicceld el. Nem mertem visszaaludni. Nem tudom, mihez kezdenék itt egyedül.
 - Sosem leszel egyedül. Hazaérünk, még mielőtt megtörténhetne! - Harry átnyúlt az asztal felett, és biztatóan megszorította Blanka kezét. - Ígérem, hogy soha nem hagylak magadra.
 - Úgy beszélsz, mint Dean, az Odaátból - engedett fel a lány. - Már biztosan kijött az új évad... Sosem gondoltam volna, hogy egyáltalán lehetséges a sok humbug, amit leforgattak.
 - Nem rosszabb a helyzetünk, mint nekik. Gondolj bele, itt nincs se apokalipszis, se dühös szörnyek. Inkább vagyunk a Vissza a jövőbe 4.
 - Marty volt az első nagy szerelmem. Valahol azzal a filmmel indult el a mozi iránti imádatom - Blanka elmélázott egy pillanatra, felidézve a kedvenc jelenetét, amikor Marty a harmadik részben a vadnyugaton összetűzésbe kerül egy éhes medvével. A pillanat mosolyt csalt az arcára. Mit nem adna most érte, ha újra megnézhetné.
 - Ha már mozi... A főnök beajánlott egy filmbe statisztának. Némi pluszpénz.
 - Ez állat! Mikor forgatják?
 - Ma.
 - Ó...
 - Úgy értem, velem jössz. Megmondtam, vagyis igyekeztem elmagyarázni, hogy nélküled nem megyek, úgyhogy mindkettőnket benyomott. Azt hiszem, azt képzeli, hogy együtt vagyunk. De legalább belement. Úgyhogy kapd fel a legszebb ruhád, és irány!
 - Ez komoly? Benne  leszünk egy filmben? Egy magyar filmben? Egy olyan filmben, amit már vagy ezerszer láthattam, tekintve, hogy majd mindegyiket vagy tucatszor láttam, ami ebben az időben készült? - a lányból mintha kisöpörték volna az eddig felhalmozódott negatív gondolatokat. Boldogan ugrott Harry nyakába, aztán eltűnt a fürdőben. A fiú nevetve nézett utána, és büszkén veregette meg a vállát, hogy végre őszinte mosolyt csalt Blanka arcára.