Hey, sweeties!Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy ennyire nem történik semmi, de még mindig nincs töltő, így egy újabb fejezetet pötyögök a telefonomon. - Nem, nem. Ma végre, második nekifutásra megszereztem! :-)Be kell vallanom, mostanában szívesen írnék, újra van kedve, nincs miért szomorkodnom, és ez kihalt az írásra is. Nem tudom, hányan vettétek észre, de az első, novellákkal és egyéb más történetekkel foglalkozó debütáló blogom újra kinyitott, méghozzá egy igazán személyes novellával. Ha valakit érdekel, itt megtalálja: http://lifewithellyevans.blogspot.huEnjoy, sweeties! Kommentálni, pipálni ér!
- Blanka, az Isten szerelmére, gyere már!
- Ne pattogj! Harmadik számú járókelő leszek egy filmben! Ez a sárga ruhát illeti!
- De zöld van rajtad... - sóhajtott keservesen Harry, és elugrott a lány útjából, hogy az a szerkényhez siessen. - Nemsokára tényleg el kell indulnunk. Taxit küldettek, de itt itthagy!
- Mi? Kocsit küldtek értünk?
- Ne viccelj, én énekelek, még jó, hogy küldenek - húzta ki magát a fiú.
- Segíts becipzározni... - még sosem esett meg, hogy a két fiatal között kellemetlen csend támadt, ahogy az sem, hogy Harry lássa a lány fedetlen hátát. Az esetek nagy részében ez nem is hozta volna lázba, hiszen neki otthon barátnője van! Most mégis olyan áhítattal nézett a fehér bőrre, mintha a leggyönyörűbb reneszánsz festményt bámulná. Zavarodottan köszörülte meg a torkát, és egy hirtelen mozdulattal felrántotta a cipzárt. - Hé, óvatosan! Ha elszakítod, garantálom, hogy lekéssük az értünk küldött autót.
- Ne haragudj, csak ideges vagyok.
- Csak nem attól tartasz, hogy elmegy a hangod - koppintott játékosan Harry orrára Blanka.
- Még sosem kellett magyarul énekelnem, elég félelmetes - vallotta be az énekes. Egész eddigi itt tartózkodásuk alatt jelenleg ez volt a legfélelmetesebb esemény, közvetlenül az után, hogy majdnem megfulladtak.
- Minden rendben lesz! Én begyűjtöm az autogrammjaim, te meg elvarázsolod őket! - Blanka szorosan ölelte magához lakótársát.
A meghitt pillanatot egy autó dudája törte meg. Harry kelletlenül elengedte a lányt, aki kisasszézott előtte, izgatottan tapsikolva.
*
Mindketten jártak már filmforgatáson, mégis, a két fiatal úgy érezte, valami megfoghatatlan, mágikus helyre érkezett, miután az autó kitette őket a Filmstúdió előtt.
Blanka talán most először érezte igazán, hogy azon a helyen van, ahova mindig is vágyott, ahol világ életében lenni szeretett volna. Csak olvasott a legendás filmgyárról, regéket, beszámolókat hallgatott az egyetemen, most pedig itt áll az ajtóban.
- Na, menjünk - simította le a lány a nemlétező ráncokat a szoknyáján, aztán Harryvel a nyomában elindult. Se porta, se egy őr nem várta őket, hogy megkérdezhessék, hol is a helyük, vagy egyáltalán kit kell keresniük. Végül Blanka egy láthatóan rettentően siető embert szólított le. - Jó napot! Elnézést, mi a forgatásra jöttünk. Ő itt a barátom, Harry Styles, és énekelni fog a filmben. Meg tudná nekünk mondani, hova menjünk, és kit keressünk?
- Kezét csókolom! A megfelelő embert találta meg kisasszony - mosolygott rá a férfi, aztán a mellényzsebéből előbányászott egy ezüst cigarettagyújtót, és rágyújtott. Blankát és Harryt is kínálta akik visszautasították. - A nevem Horváth Ákos, én vagyok a produkció úgymond... Mindenese. Kérem, kövessenek! - öles léptekkel indult a fickó, nyomában a két megszeppent fiatallal. Kis termetével nem törődve törte az utat a zsúfolt stúdióban. - Ez itt a statiszták öltözője - mutatott egy fehérre mázolt ajtóra ajtóra, majd egy másik felé intett és hozzátette - Ez pedig a zenészeké. A Hölgy az előbbiben, az Úr itt készülődjön, amíg nem szólítjuk. - Szinte tolta Harryt a másik fehér ajtó felé, aki még mindig nem szólalt meg, csak segélykérően Blanka felé sandított.
- A barátom nem igazán beszéli a nyelvet, nem kaphatnánk közös öltözőt? Vagy, tulajdonképpen nekünk megfelel két szék, és egy asztal is - Blanka negédes mosolyt eresztett a mindenes felé, aki egy pillanatig csak megrökönyödve bámult, aztán megrázta a fejét, és Harryt szó nélkül bevezette az ellentétes, zenészeknek fenntartott ajtón. A lány sóhajtva nyitott a sajátja felé.
Blanka unottan lóbálta a lábát egy faszéken, immár a jelmezében. Leforgattak pár utcajelenetet, most pedig olyan részek következtek, amikben nem szerepel, így az ő csoportját szünetre küldték. Harryt az öltözős incidens óta nem találta, és hiába fülelt, a káoszban a fiú jellegzetes énekhangját sem hallotta meg.
- Jó napot, kisasszony! Cigarettát? - cigaretta, és arcszesz illatának keveréke jelezte, hogy valaki leült a lány mellé, és a felé tartott cigarettatartó. Blanka lassan járatta végig tekintetét először a cigarettákon, aztán az őket tartó kézen, végül a kézhez tartozó ismeretlenen. Szíve akkorát dobbant, hogy valószínűleg Csepelen is azt hitték, hogy az ég dörrent.
- Köszönöm - lehelte erőtlenül, és csak még jobban megzavarodott, mikor a mellé telepedett férfi kedves mosolyt küldött felé. Reszkető kézzel vett el egy szál cigarettát, aztán hagyta, hogy a férfi meggyújtsa neki egy gyufával.
- Szabad kérdeznem, hogy hívják? - a mosolygás megszakítása nélkül nyújtotta a férfi kezét a lány felé. Blanka habozott, aztán óvatosan belecsúsztatta jobbját a férfiébe, aki gyengéden, de határozottan szorította meg.
- Blanka. A nevem Erdős Blanka.
- Örvendek, Blanka kisasszony. A nevem Jávor Pál.
- Na, menjünk - simította le a lány a nemlétező ráncokat a szoknyáján, aztán Harryvel a nyomában elindult. Se porta, se egy őr nem várta őket, hogy megkérdezhessék, hol is a helyük, vagy egyáltalán kit kell keresniük. Végül Blanka egy láthatóan rettentően siető embert szólított le. - Jó napot! Elnézést, mi a forgatásra jöttünk. Ő itt a barátom, Harry Styles, és énekelni fog a filmben. Meg tudná nekünk mondani, hova menjünk, és kit keressünk?
- Kezét csókolom! A megfelelő embert találta meg kisasszony - mosolygott rá a férfi, aztán a mellényzsebéből előbányászott egy ezüst cigarettagyújtót, és rágyújtott. Blankát és Harryt is kínálta akik visszautasították. - A nevem Horváth Ákos, én vagyok a produkció úgymond... Mindenese. Kérem, kövessenek! - öles léptekkel indult a fickó, nyomában a két megszeppent fiatallal. Kis termetével nem törődve törte az utat a zsúfolt stúdióban. - Ez itt a statiszták öltözője - mutatott egy fehérre mázolt ajtóra ajtóra, majd egy másik felé intett és hozzátette - Ez pedig a zenészeké. A Hölgy az előbbiben, az Úr itt készülődjön, amíg nem szólítjuk. - Szinte tolta Harryt a másik fehér ajtó felé, aki még mindig nem szólalt meg, csak segélykérően Blanka felé sandított.
- A barátom nem igazán beszéli a nyelvet, nem kaphatnánk közös öltözőt? Vagy, tulajdonképpen nekünk megfelel két szék, és egy asztal is - Blanka negédes mosolyt eresztett a mindenes felé, aki egy pillanatig csak megrökönyödve bámult, aztán megrázta a fejét, és Harryt szó nélkül bevezette az ellentétes, zenészeknek fenntartott ajtón. A lány sóhajtva nyitott a sajátja felé.
Blanka unottan lóbálta a lábát egy faszéken, immár a jelmezében. Leforgattak pár utcajelenetet, most pedig olyan részek következtek, amikben nem szerepel, így az ő csoportját szünetre küldték. Harryt az öltözős incidens óta nem találta, és hiába fülelt, a káoszban a fiú jellegzetes énekhangját sem hallotta meg.
- Jó napot, kisasszony! Cigarettát? - cigaretta, és arcszesz illatának keveréke jelezte, hogy valaki leült a lány mellé, és a felé tartott cigarettatartó. Blanka lassan járatta végig tekintetét először a cigarettákon, aztán az őket tartó kézen, végül a kézhez tartozó ismeretlenen. Szíve akkorát dobbant, hogy valószínűleg Csepelen is azt hitték, hogy az ég dörrent.
- Köszönöm - lehelte erőtlenül, és csak még jobban megzavarodott, mikor a mellé telepedett férfi kedves mosolyt küldött felé. Reszkető kézzel vett el egy szál cigarettát, aztán hagyta, hogy a férfi meggyújtsa neki egy gyufával.
- Szabad kérdeznem, hogy hívják? - a mosolygás megszakítása nélkül nyújtotta a férfi kezét a lány felé. Blanka habozott, aztán óvatosan belecsúsztatta jobbját a férfiébe, aki gyengéden, de határozottan szorította meg.
- Blanka. A nevem Erdős Blanka.
- Örvendek, Blanka kisasszony. A nevem Jávor Pál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése