6. jelenet - Erdős Blanka esete Jávor Palival

Hey, sweeties!

El sem hiszitek, milyen csodálatos dolog történt velem: 2015. június 3.-án találkoztam a bálvánnyal, egy ország kedvencével, a világ legtökéletesebb emberével; Jávor Pállal. Igaz, köztünk volt némi föld, kő, és a felesége, de talán még sosem éreztem ennyire közel magamhoz. Nehéz volt ugyan, de segítséggel megtaláltuk a nyughelyét a Farkasréti temetőben, találkoztunk egy rajongójával, aki még életében imádhatta, és a Pasaréti téri villáját is láttuk. (Igaz, utóbbi ma fogorvosi székeknek ad otthont...) Nagyon nehéz leírni az érzést, azt hiszem nem is tudnám az ideillő szavakat használni. Ott, abban a pillanatban csak szerettem volna térdre rogyni, elmesélni neki az életem, és úgy bőgni, mint egy kisdiák, aki megkapta az első intőjét. Egy szó, mint száz, csodálatos, és örök élmény marad; ez pedig itt a következő jelenet:

Enjoy, sweeties!

 A jelenet kedves, akár egy kis morzsa bármelyik, egy kaptafára készült filmből a 30-as években. Az elveszett lányt felkarolja a bonviván, a sármőr, cigarettával kínálja, mosolyog, bókol. Még a szereplők is ugyanazok: a mozisztár; Jávor Pál, és egy névtelen fruska. 

- Mi szél hozta a stúdióba? - szólt újra a megkarcolt kópiákról ismert hang Blankához.

- Egy barátomat kísértem el. Aztán statiszta lett belőlem - láthatatlan tincset söpört el az arcából, és igyekezett nem a férfi nyakába ugrani. 

- Hát a mozi nem is érdekli? - kérdezte játékosan Jávor, aztán mélyet szívott a cigarettájából.

- Imádom, tudja, néha talán túlságosan is. Elvonja a figyelmem a dolgokról. Egy olyan világba csöppent, ahol az én csipcsup dolgaim nincsenek, csak a szereplőké. Az ő gondjaik lesznek a fontosabbak. Az ő éleük lesz a megoldandó rejtély.

- Úgy, szóval kegyed a megoldások elkötelezettje. Van talán kedvenc kibogózott ügye is?

Blanka majdnem rávágta, hogy a 'Halálos Tavasz', aminek a története ugyan már '27-ben megíródott Zilahy jóvoltából, de a filmet csak az 1939-es évben készítik hozzá, ami mellesleg Jávor egyik legemlékezetesebb alakítása lesz.

- 'Nászút féláron' - felelte határozottan a lány.

- Ez hízelgő. Miért pont ez a darab?

- El tud képzelni annál csodálatosabb, és romantikusabb dolgot, minthogy két ember egy olasz utazáson, a legfennségesebb tájak között megismeri egymást, úgy igazán, szerelmes lesz, és örök hűséget fogad? Nem, azt hiszem, ennél szebb dolog nincs a világon. Persze, vannak gyönyörű melodrámák, mondanivalóval, és örökérvényű igazságokkal bíró filmek, darabok, költemények, de a szerelem mindent legyőz, minden formában. Maga nem így gondolja? - annyira magával ragadta a téma, hogy Blanka egy pillanatra belefeledkezett, ki is ül mellette, hogy aztán a másikban megbánja a vakmerőségét.

- Igaza van, a szerelem mindent legyőz. De úgy gondolom, nem kell ehhez kétheti olasz vakáció. Elég egy pillantás, egy érintés, és az ember rögtön tudja, hogy az az asszony ül a jobbján, akivel az életét akarja leélni - a férfi igézően mélyesztette tekintetét Blankáéba. Hosszú, súlyos másodpercek telepedtek közéjük, aztán a csendet villámként hasította meg egy hang.

- Pali! Gyere kérlek, a te jeleneted jön! - egyikük se nézett a hang irányába, csak nézték egymást, a csend volt az ő külön világuk ebben a sürgésben. - Palikám, gyere már! 

- Hív a kötelesség - állt fel Jávor a székből, aztán Blanka ugyanígy tett, bár őt sehova sem hívták. - Remélem, még találkozunk, Blanka kisasszony - újra kezet nyújtott, de most ahelyett, hogy megrázta volna a lányét, gyengéd csókot lehelt rá, közben le sem véve szemét róla. - Viszontlátásra!

- Viszlát! - és eltűnt. Ahogy felbukkant, úgy is veszett bele a fegyelmezett rendetlenségbe, Blankának annyi ideje sem volt, hogy kifújja a levegőt.

Erőtlenül rogyott vissza a székébe, és igyekezett szavakat találni az elmúlt néhány perc leírására. Egyet sem talált, ami igazán, megfelelően visszatükrözhetné azt az érzést, amit most érez. Nincs olyan szó, amely hűen leírhatná, formába önthetné azt a légkört, azt a csodálatos buborékot, ami kettejüket ebben a néhány percben összekötötte.

*

- Basszus, Blanka! Hol a francban voltál? - förmedt rá Harry az éppen belépő lányra. - Nem láttalak a forgatáson sem...
- Csak sétáltam a parton, ne haragudj - mosolygott a fiúra Blanka.
- Mi történt?
- Boldog vagyok - Harry némán figyelte, ahogy leveszi a kabátját, dudorászva felakasztja, aztán a fürdőbe vonult. Nem egészen negyed óra múlva kitáncolt, immáron hálóingben. Az asztalhoz ült, és cigarettára gyújtott.
- Jól vagy?
- Találkoztam vele.
- Mégis kivel?
- Vele. Életem nagy szerelmével. A férfivel, akiért bármit odaadnék. Akiről eddig azt hittem, hogy csak buta ábránd, gyerekes képzelgés, és igazán abban sem voltam biztos, hogy valaha is létezett, hiszen a mi korunkban már rég halott. De itt! Itt még messze az '57-es év. Itt eleven, és valódi! Ó, Harry... Bár ott lehettél volna, hogy találkozz vele!
- Mondd már el, hogy ki az! - csattant fel az énekes.
- Jávor Pál. Csak néhány perc volt az egész. Pár pillanat, csendes elmúlás, a legszebb negyed óra, amit valaha is kívánhattam magamnak.
- Szóval egy férfi, aki 57 éve halott, elcsavarta a fejed.
- Halott ott, ahonnan jövünk. De itt nem is lehetne valósabb! Hát nem érted? Egész életemben azt suttogtam a sötétnek, bár vele lehetnék! Most itt vagyok, és vele lehetnék. Persze, ha nem lenne a felesége...
- Blanka, legyen eszed. Színész, valószínűleg minden girl fejét elcsavarja, aki mellé odaül egy-egy kávészünetben.
- Nem! Ő nem! - Blanka dühe perzselt a szobában, hirtelen kelt fel. Harry vele szemben nyugodtan gyújtott rá. Az ő idejükben eszébe se jutott volna dohányozni, de ebben a korban valahogy odaillő volt, hogy a beszélgetés mellett, csak úgy mellékesen rágyújt.
- Ha te mondod...
- Nézd, lehet, hogy te odahaza csak ilyen könnyűvérű emberekkel voltál körülvéve, de ez itt egy másik világ!
- Ahogy mondod, egy másik világ. Ezért ne lepődj meg, ha valami nem olyan, mint amilyennek elképzelted.
- Hát tudod mit? Cseszd el valaki más örömét! - a lány nagy lendülettel kapta fel a cipőjét, a cigarettatartóját, leakasztotta a kabátját, és nem törődve Harry kérlelésével, elviharzott a lakásból.